Az utolsó másfél, mexikóvárosi napot városnézéssel, és finomságok kipróbálásával töltöttük Ez az egész ételorgia borravalóval együtt 10700ft volt.

A királyi kastélyban (Castillo de Chapultepec) is megfordultunk, ahol a Helytörténeti Múzeum is helyet kapott.
Maximilian alkirály Ferenc Károly fia volt, így duplán érdekes volt a Habsburg vonatkozású kastélyt megnézni, és nekem külön öröm volt, hogy a buxus-sövények kiváló egészségnek örvendtek."Magyar házasságkötő" a királyi palota egyik festményén. Tényleg, minden mindenhol "magyar". A következő "bizonyíték" a kokárda szalaggal díszített kulcsok.
Összegzés Mexikóvárosról

Elhagytuk a nyüzsgő metropoliszt. Érdekes, hogy mennyire nem tudunk semmit erről a városról (sem). Ahogy teltek a napok, sorra értek a kellemes meglepetések. Ez egy modern nagyváros. Rengeteg rendőr, közmunkás, nemzeti gárdás ember van szolgálatban az utcán és a föld alatt  Rendkívül tisztán és rendben vannak tartva az utcák és az alagutak, folyamatosan takarítanak. Azt hisszük mi, európaiak, mi csinálunk mindent a legjobban, pedig bőven lenne mit tanulnunk innen (is). Mióta a '70-es években olajat találtak a Mexikói -öbölben, dinamikusan fejlődik az ország, erősödik a peso.

Biztonság és árak

Természetesen vannak veszélyesebb kerületek, ahova nappal sem érdemes menni, de hol nincs ilyen a világon? Minket nem ért egyetlen atrocitás sosem, pedig sokat metróztunk, buszoztunk. Inkább azt figyelhettük meg, hogy mindenki megy a dolgára, intézi az életét. Rendes, dolgos ember a mexikóvárosiak jelentős része. Kedves, mosolygós, tiszta emberek. Sosem próbáltak átverni, amikor kérdeztem az árakat, ugyanannyit fizettem, mint a helyiek (utcai árusoknál). Pedig nem sokkal olcsóbb minden, mint otthon. Vannak meglepő árak is, tekintve, hogy egy segédmunkás kb. 6000ft-ot keres egy nap. Benzin 400ft körül van, egy tojás 60ft, péksütik 300ft körül, tej 500ft, utcai kaja 500-2000 ft, étteremben 3000ft-tól felfelé. Egy valamire való szállás 8000ft-nál kezdődik (saját szoba, közös zuhanyzó).

Vissza a múltba

Elrepültünk Chiapas tartomány fővárosába, Tuxtla Gutiérrez-be. Végre érezhetően jobb lett a klÍma, magasabb a páratartalom, tengerszint felett 500m-re érkeztünk. Negyven km-re vagyunk a várostól, és sosem óhajtunk taxival menni, Így egy izgalmas közlekedési élmény várt ránk.Ki kell gyalogolni a főútra (1km), ott egy tuktukot (kép forrása: Google Streetview) leinteni, ami elvisz a következő településig (Galecio Narcia-3km) 300ft-ért, ott be kell szállni egy Toyota Commuter Collectivo-ba, amely továbi 700ft-ért bevisz a város központjába, ott pedig egy másik Colectivo visz el a hotelig, 350ft-ért. Kb. egy órával volt hosszabb a menet, mintha taxival mentünk volna, de megérte az élményért. Ezen az úton azonban mintha 100 évet mentünk volna vissza az időben: többek még mindig sárkunyhókban laknak, és a főutat leszámÍtva gyakorlatilag nincs út. Sárkunyhó Galecio Narciában (forrás: Google Streetview)

Innentől kezdve, ha a Nagy Lajos Király útján vezetek, erre az "útra" fogok gondolni.(forrás: Google Streetview)

A városban már jobb a helyzet, vannak utak, a hotelünk is igényes és csendes helyen helyezkedik el.

Sumidero Kanyon, Mexikó Grand Canyon-ja

Kissé nehezen, de végül beneveztünk egy kanyon-túrára, melyben 3 óra hajózás és kilátópontok kisbuszos látogatása is benne volt. Kettőnknek 18000ft volt,. Elállt a szavunk: egy km (!) magas sziklafalak, iguánák, pókmajmok, krokodilok és rengeteg madár vártak minket. 13 km hosszú a kanyon és az amerikai Grand Canyon-nal egy időben alakult ki. Mészkőből van, ezért cseppköveket is láthattunk. Egy 200 lóerős, Yamaha motoros "lélekvesztővel" vertük fel a kanyon békés világát. Esős évszakban zuhog le a víz erről a fenyőfára emlékeztető vízesésről. Most épphogy csak permetezett. Eddig sosem láttunk még pihenő, vadon élő krokodilt, iguánát, meg 1000m-es sziklafalakat. A kanyon pajzs-szerű alakzata pedig Chiapas állam címerét ihlete. Az egyetlen negatívum, hogy rengeteg szemét volt a folyóban, ráadásul nehezen összeszedhető állapotban.

San Cristobal de las Casas

Mindössze 60km-re fekszik a kanyontól a következő állomásunk. Ez egy elég érdekes város, mert a környék településeiről rengetegen járnak be ruhát, kézműves termékeket és zöldséget-gyümölcsöt àrulni. Többé-kevésbé az egész város egy piac. Sok magunkhoz hasonlóval találkozunk, és nagyon jó velük tapasztalatot cserélni, praktikus tanácsokat adni-kapni.
Az első napon felfedeztük a várost és vettünk sok mangót, banánt végre, meg paradicsomot. Először át akartak verni, 1000ft-ért adni egy kiló banánt, de végül 240-ért kaptunk. A paradicsom olyan finom volt, mint még soha.
Második nap önállóan elbuszoztunk (San Cristobal- Comitán útvonalon) a csodálatos El Chiflon vÍzeséshez, mely egy összesen 1300m-es esésű vizesés-komplexum. 3,5 óra alatt értünk oda, négy teljes órát töltöttünk el ott. Jó hideg volt a vÍz, de mi azért úsztunk benne. Megmásztuk a legfelső szintig, összesen 700m szintkülönbség volt.  Hogy milyen szÍnei vannak és mennyire szép, az a képek fogják helyettem elmondani (kb. 12000ft volt mindenestül kettőnknek az egész túra):
Ez volt az "úszómedencénk".

Palenque városában folytatódik utazásunk, ahol további természeti csodák és maja romok várnak meghódításra.