Közlekedés Mexikóban

Amikor megérkeztünk Mexikóba, felkészítettek minket, hogy itt mindenki elmeháborodott módjára vezet, életveszély van az utakon, és képtelenség átkelni az úttesten. Mexikóvárosban valóban vadabb a helyzet, de vidéken egyenesen nekem volt kellemetlen, amikor előrementünk motorral a sorban, vagy kisebb szabálytalanságokat követtünk el. Az ázsiai, közel tizenötezer km-es motorozás után kijelenthetem, hogy Mexikó a harmadik világ Svájca DK.-Ázsiához képest. Egyenesen beszariak a sofőrök vidéken, és egy-két renitenst leszámítva szelíden és kiszámíthatóan vezetnek. Semmi agressziót nem találtam a viselkedésükben, leszorítás, befékezés, dudálás, anyázás, vagy egyéb. Ezeket Chiapas és Oaxaca államokban tapasztaltuk. Nyilván a főváros durvább, de az máshol is. A főutak minősége kiváló, az egyedüli furcsaság az a sebességmérés hiánya, cserébe mindenhol van fekvőrendőr. Még a földutakin is. Emiatt is el kell dobni a sietős európai gondolkodást, hogy 100km-t 50 perc alatt teszel meg, inkább fordítva lesz az reális.

Teknősporonty túlélési esélyeinek növelésére tett kísérlet

Oaxaca (ejtsd: vahaka) államban, Puerto Escondido-ban működik egy tengeriteknős mentőprogram. Ennek keretében a teknősfészkeket biztonságos helyre viszik és kikelnek a fiókák. Majd minden áldott nap délután öt órakor, az óceánparton lehet jelentkezni, befizetni 3000ft-ot, és személyesen útjára bocsátani egy kis fickót (vagy csajszit), ezzel is némiképpen növelve a túlélési esélyeit. Legalábbis, amíg a sirályok meg nem érkeznek. A víztől 10m-re engedhetjük csak el őket, onnan már önállóan kell menniük az ösztöneik után. Nagyon drukkoltunk nekik és nagy nehezen el is indutak a víz felé, kb. 150-en lehettünk a parton, 150 teknőssel. Ebből jó 30-at elvittek a sirályok a vízből, vagy már a partról. Hiába dobálták az önkéntesek a madarakat sárral, nem segített. Sajnáltuk őket, de ez a természet rendje. Egy fészekben 2-300 tojás van, ebből nem sok apróság éli túl. De csodás dolog egy kókuszhéjból elengedni ezeket a kis teremtményeket, hátha nem fognak kihalni, eddig sokat tettünk érte, mert ékszert, táskát és egyebeket gyártottunk belőlük. 

Reggeli bálnales a Csendes-Óceánban

Másnap reggel 7-re kellett volna mennünk bálnalesre. Annyira izgultunk, hogy el is aludtunk :)), de szerencsére még időben odaértünk, és kihajóztunk sokadmagunkkal. Egy-egy hajóban 8-10 ember ült. Már az első pár percben megtaláltuk a bálnákat. Februárban van a legnagyobb esély rá, hogy lássuk, mert ide úsznak le Alaszkából borjadzani, majd márciusban térnek vissza. Egyszer kiszaltózott a mama a vízből, és többször vettek fújtatva levegőt is, aztán eltűntek. Sajnos lehetetlen volt lefotózni, de esküszöm, így nézett ki, sőt, lehet, hogy ez volt az (forrás:Google):

Ezután legalább 10 km-t mentünk befelé a nyílt óceánon, pár unatkozó teknősön kívül:, csak nagy hullámokat láttunk. Egyszer csak, egy rádióhívást követően, éles fordulatot vettünk, és már robogtunk is északkeleti irányba. Pár perc múlva már láttuk a többi hajót egy rakáson. Egy csapat delfint körül "legyeskedtek", és kihasználták, hogy az állatok szeretnek versenyezni a hajókkal. Így mi is ringbe szálltunk, hozzánk is csapódott pár állat. Annyira közel úsztak a hajóhoz, hogy meg is tudtam érinteni egyet. Fantasztikus élmény volt, pláne, hogy nem fogvatartott példányok voltak. Kétszer be is ugrottunk a vízbe, hátha úsznak velünk, de csak a hajók, meg a verseny érdekelte őket.  Hazafelé majdnem elütöttünk egy ráját, meg láttunk rengeteg medúzát és teknőst. Ezt a túrát 20000ft-tól hirdetik a neten, de én addig hágtam a fillért, amíg a feléért sikerült leszervezni ugyanazt.

Páncélos ostorosok (mi van?)

A legnagyobb emlős után este planktonok milliárdjaival óhajtottunk egy közegbe kerülni: Puerto Escondido-tól 15km--re van ugyanis a Manialtepec Lagúna, mely az ott élő, a világon elég ritkának számító páncélos ostorosairól híres. Mindenképpen sötét éjszaka van csak értelme menni, és lehetőleg újholdkor. És hogy miért is érdekesek ezek a miniatűr állatok? Mert ha hozzájuk érnek, fluoreszkálnak. Brit tudósok bebizonyították, hogy túlélési ösztönből teszik ezt, mert az őket elfogyasztó állatok gyomra is világítani fog, így a táplálékláncban eggyel feljebb lévő egyedek is ezeket az állatokat fogják inkább fogyasztani, ezért könnyebben el tudnak terjedni mindenfelé.  A túrát megint picit körülményes volt lebonyolítani, mert 40000-ért akartak elvinni kettőnket, de végül csatlakoztunk egy csoporthoz, és, tudva az árakat, erőszakkal lealkudtuk 6000ft-ra..

Az élmény leírhatatlan volt, pláne, hogy vaksötétben, csak néha világítva hasítottuk a vizet, és nem messze a krokodiloktól úszkáltunk. Magát a jelenséget sajnos nem igazán lehet megörökíteni, csak speciális kamerával, illetve hosszú záridővel. Itt egy videó a YouTube -ról (2005 óta most hiányzott először 1 percig egy drága telefon):

Sötét éjszaka bent fürödtünk a lagúnában, ezek az apróságok meg rajtunk világítottak. Nagyon érdekes volt, amikor kivettük a kezünket a vízből, mint megannyi apró csillag, úgy folytak le onnan. Az égbolt is tiszta volt, így ott is millió csillag volt, meg "rajtunk" is.  Ezt sem fogjuk elfelejteni soha. Visszafelé még többször sürgött-forgott a hajónk, így a körülöttünk levő halakat is megfigyelhettük, ahogy hirtelen elindultak és a rajtuk tanyázó planktonsereg fel-felvillant. A fürdőgatyámon maradt planktonok is sokáig világítottak még, amikor megmozgattam.

Elképesztő, mennyi minden van még a világon, amit látni kell!!

Kóbor, -és egyéb, éhenkórász kutyák 

Hasonlóan DK-Ázsiahoz, ebben az országban is sok kóbor kutya van. Érdekes módon azonban nagyrészt szép, fajtatiszta ebek. Elütött kutyát egyet sem láttunk (ez nem azt jelenti, hogy nincsenek). És valahogy kedvesebbek is, mint pl. Ázsiában, de főleg otthon. Mindenhova beengedik, etetik őket, és alapvetően jobb állapotban vannak, mint máshol a "társaik". Következzen hát egy galéria kóbor (és nem kóbor) kutyikról, akik evés közben odajöttek egy kis alamizsna, vagy simogatás reményében (az elsőnek pontosan olyan "gumifüle" volt, mint a Csokinak);

Ez a boxer rettenetesen vékony volt, és kölykei is voltak, ezért megetettük. Nem értjük, miért hagyták el.  A "legdurvább" látvány a kutyák közt a rengeteg trópusi husky.

Ezután egy nagyon laza, hippik által lakott helyre, Mazunte-ra mentünk. Nem tudtuk, mi várt ránk :)))...